|
|
|
2008-02-24 20:50:55, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A Krónikás Zenede tutaját vezeti "Valaki"
Beszélgetés Dévai Nagy Kamilla Liszt-díjas énekművésszel
A túlsó partról tért vissza hozzánk tizenkét esztendővel ezelőtt. A Magyar Kultúra Napján halálos kimenetelű baleset érte 1996-ban. A Jóisten azonban megvédte Őt, s egy csodás jellel üzent a művésznőnek: még dolga van e Földön és e Hazában. Hű "társa", a gitárja ugyanis épen maradt a mélyrepülésben. Dévai Nagy Kamilla megértette az Úr hangját: "Mindent megteszek Uram, mert megértettem hívásodat." Még betegen, de már gyógyulóban szervezte meg a Krónikásének Zeneiskolát, Európa egyetlen ilyen jellegű iskoláját, melynek igazgatója. A többségében határon túlról érkező tehetséges fiatalok állami támogatást nem kapnak, tehát minden jóakaratú ember segítségére számítanak.
- Kezdjük beszélgetésünket az újjászületésénél. 1996-ban tragikus, majdnem halálos baleset érte, ám - csodás jelként - a gitárja épen maradt. Mennyi idő kellett a felépüléséhez?
- Egyedül a "gitárnak" köszönhető a gyógyulásom. A baleset után csak meghalni akartam. Úgy gondoltam, sose jövök helyre, tolószékben pedig nem akarok élni, a családom terhére sem akartam válni, így hát mindenáron meg akartam halni. Kilátástalannak láttam a helyzetemet. Ha egy centivel arrébb néztem, sugárban hánytam. Nagyon súlyos agyzúzódást szenvedtem, egy vérrög átrepült a bal hátsó félteke közepére. Még szerencse, hogy a nők ezt a féltekét nemigen használják. Hónapokba telt, míg felálltam, és közben nem ájultam el. A visegrádi Gizella Szanatóriumban kezeltek, a legjobb szívvel emlékszem az ott dolgozókra. Mindent megtettek, hogy újra ember legyek. Amikor kiderült - egy hónap múlva -, hogy a gitárom épen maradt, attól a másodperctől kezdve indult el a gyógyulásom. Másnap a vízi-tornán megmozdult az egyik lábam, egy hét múlva már a saját lábamon - igaz, kúszva-mászva -, mentem le a vízi tornára. A gitárom adott vissza. Tudtam, ilyen baleset után a gitár nem maradhatott volna épen, mert védtelen, sérülékeny, és ráadásul puha tokban, lekötetelenül hevert a kocsi hátulján.
Hogy mennyi idő alatt álltam helyre? Két nap kóma, tíz nap amnézia, és fél éves szanatóriumi kezelés után még fél évbe telt, míg ép emberré váltam. De már a szanatóriumban rájöttem: nem az a lényeg, hogy én megmaradtam, hogy én menjek tovább, én járjak tovább külföldre, hanem elérkezett a pillanat, amikor megtapasztaltam, mit jelent átmenni a túlsó partra, mely másodpercek alatt megtörténhet -, ezért a legnagyobb felelőtlenség, ha úgy hagyom el ezt az árnyékvilágot, hogy a 37 éve megszerzett tudásomat nem adom át az ifjaknak. Már a szanatóriumban elhatároztam, összegyűjtöm a tehetséges fiatalokat, akik mindig hívtak, kerestek, és iskolát alapítok, hisz egész életemben úgyis tanítani szerettem volna. Így indult el az iskola 1996. október 16-án, 14 növendékkel.
- Hihetetlen akaraterővel szervezte a Krónikásének Zeneiskolát. Ennyit jelentett a csoda?
- Igen. A vállammal "fogtam" a telefonkagylót, a megnyitóra pedig még botokkal mentem. De csodálatos tanárok álltak rögtön mellém a Színművészeti Főiskoláról, az ELTE-ről, és a Zeneakadémiáról egyaránt.
- Nagy felelősség ennyi ifjú sorsát egyengetni. Érettségi után kerülnek ide a növendékek?
- A határon túliak elsősorban érettségi után kerülnek ide kiszakadva a családból, többszáz kilométerre távol az otthontól. Fantasztikus, az édesanyjuk úgy engedi el őket: "mentek a Kamillához." Sokan járnak közülük egyetemre. Van, aki bejutott az ELTE-re, mások az Orvosi Egyetemen tanulnak. Mellette különböző versenyeken vesznek részt. Kilencedik éve az "ideális diákversenyt" csak Krónikás fiatalok nyerik az egyetemeken. Jutalmul eljutottak Japánba, Szöulba, és különböző egzotikus országokba.
Rettentő nagy felelősség, mert állami támogatás nélkül működik az azóta Krónikás Zenede nevet kapott intézmény. Szerencsére pár éve ránk talált egy kanadai család, akik a Krónikások Baráti Köre néven gyűjtik össze azokat az embereket, akik támogatnak bennünket. A tanítás általában délután kettőkor kezdődik. Tegnap például éjjel kettőig tanítottam. Nekem a tehetséges fiatalokra nem csak az autóm ment rá, hanem a lakásom, és az azóta ismét megszerzett autóm is. Tizenegy éve nincs pénztárcám. Ennek ellenére boldog vagyok! Ezt szeretném hangsúlyozni! Így élek, s ezt nagyon boldogan vállalom. Azt eszem, amit a növendékek meghagynak, és abba a ruhába öltözöm, amit a különböző segélycsomagokból kapunk.
- Ehhez hozzátartozik, hogy élhetne másképp is...
- Hát hogyne. Nyugaton, ha kint maradtam volna, azt sem tudnám, hová tegyem az úszómedencés házaimat. Huszonéves koromban már Mireille Matthieu impresszáriója, majd később a Columbia Pictures igazgatója várta volna, hogy világsztárt faraghasson belőlem. Gazdag lehetnék - de csak így érzem jól magam. Most érkeztem életem ama szakaszába, melyet rám mértek Fentről. Talán azért kellett ezeket a "köröket" végigjárnom, hogy rendelkezzem azokkal a tapasztalatokkal, hogy végre taníthassak...
- És édesanyjuk helyett anyjuk legyen diákjainak.
- Igen, én is így érzem. Először azt mondtam: a "zenei édesanyátok" vagyok. Ebből a "zenei" már rég lekopott. Maradt az anya. A faliújságon, ha levelezünk, "drága fiókáim"nak szólítom meg tanítványaimat. Szidhatom, és dícsérhetem őket, mert együvé tartozunk. A szeretet erejével nevelgetem valamennyiüket. Bentlakásos iskolai korszakunk elején 50 literes fazékban főztem nekik, ebéd előtt imádkoztunk... Nagyon szép volt. A kilakoltatással - melyről később mesélek -, mindez megszűnt....
- Sokfelé utaznak, szerepelnek. Ha nem kapnak állami támogatást, hogyan tartják fenn magukat?
- Ha megérkezünk valahová a Kárpát-medencén belül, megtöltik benzinnel az autót, és kapunk egy zsák krumplit, hagymát, vagy sárgarépát. Azzal elvagyunk a következő két hétig. Majd megint megyünk valahová, és megint megtöltik az autót... Persze vannak előadásaink Nyugaton, és országon belül, ahol szép tiszteletdíjat kapunk. Szerencse, a srácok és lányok már tudják, mit miért tesznek. Sikerült őket "fanatikussá" nevelnem, ma már látják, mindenütt a világon, Kanadától Dél-Afrikáig, Franciaországtól Erdélyig mindenki meghatódva, vigyázban áll a műsor végén és zokog. Megölelgetik őket, s ez nekik többet jelent, mintha órákat beszélnék arról, hogy amit művelnek: csoda.
- Milyen célból alakult a "Krónikások Baráti Köre"?
- Kanadából jött az ötlet, egy csodálatos házaspár Perlaky Emma és László kezdeményezésére: iskolánk fenntartása érdekében. Ők küldtek nekünk például két tonna rizst. Torontóból a drága Reményi Mihály küldött nekünk két-három millió forint értékű digitális zongorát. De említhetem akár vitéz Holvay Péter szék-kapitány urat, aki szintén megszeretett bennünket. És sok barátunk akadt a "magunkfajták" között...
- Igaz-e Önökre a bibliai Ige: "Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál... Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti Mennyei Atyátok táplálja őket." (Máté 6.25")
- Valóban, így van. Amerre járunk, mindenütt énekelünk, s ha nem Erdélyben, Délvidéken, vagy Felvidéken járunk, akkor adományt kérünk a szereplésünkért. A koncertek mellett szívesen ellátogatunk nyugdíjas otthonokba, kórházakba, óvodákba, jótékony célú hangversenyekre ingyen, annak ellenére, hogy nekünk sincs semmink. Énekelünk, s ezáltal szebb lesz a világ!
- Kamilla - e megpróbáltatások után bagatell kérdés: hisz Istenben?
- Még sokkal jobban... Makkai Sándor író-püspök és Ignácz Rózsa író leszármazottja vagyok. Sok neves ember tartozik a családunkhoz, akik letettek valamit az asztalra. Nagytatám egyik legjobb barátja volt Tamási Áron, akinek köszönhetően a nagyobbik fiamat Dévai Balázs Áronnak, a kisebbik fiamat Dévai Bálint Ábelnek hívják. Gyermekkoromban Sztánán még járhattam abban a bizonyos Varjúvárban, ahol találkozhattam Kós Károllyal. Nem érdemben, hiszen akkor még kicsi lány voltam. De újságíró barátunkkal, Erdélyi Lajossal - aki Sütő András irányítása alatt dolgozott Marosvásárhelyen az Új Élet című lap szerkesztőségében -, sokfelé elkerékpároztam, kísérve őt riport-útjaira. Így ismertem meg Molter Károlyt, Székely Jánost, Kányádi Sándort, akit jó barátomként tisztelek.
Erős református családból származom anyai ágon, az édesapám viszont katolikus. S amikor édesanyám férjhez ment, szokás szerint reverzálist adott: azaz az első születendő gyermek, vagyis én katolikus lettem. Úgy rendeztem el magamban ezt a konfliktust, hogy megtalálom Istent a virágokban, felhőkben, a madarak énekében, egy-egy fűszálban, és főként a dalban, illetve a gyermekeimben. Nagyobbik fiam, Balázs 36 éves, tőle született Dévai Borka Hanna nevű két éves unokám. Kisebbik fiam, Bálint 32 esztendős, akitől első unokám Dévai Dániel Ábel - aki már négy éves -, majd Dévai Zsófia Anna három éves unokám szépíti az életemet. Bennük, s a növendékeimben látom: a Jóisten vigyáz ránk. A Krónikás Zenede hasonlít a tengeren hányódó tutajhoz. Hánykolódik, de sosem süllyed el. Erre a tutajra mindig rápottyan valami élelem, a szél valahogy úgy fújja, hogy egy lakatlan szigetre érve "gyümölcsfákra" találjunk. Ezt a kis tutajt vezeti Valaki.
- Az utóbbi hónapokban komoly megpróbáltatás érte a Krónikás Zenede minden tagját, hisz el kellett hagyniuk megszokott helyüket. Hol találtak ismét otthonra?
- A kilakoltatás életem egyik legszörnyűbb élménye volt. Ott álltam szinte teljesen egyedül, mert a diákok rémületükben hazaszaladtak. 1500 négyzetméteren kellett otthagynunk a kezünk munkájával felépített mennyezetig csempés fürdőszobákat, a sok éhezés által létrehozott stúdiót, ahol 12 CD-nk látott napvilágot... Harmadik napja őriztem a bútorhalmazt az udvaron, amikor a netre felkerült valahogy, hogy mi történik velünk. Tele lett az udvar fuvarozókkal, raktárhelyiséget ajánlottak fel, jöttek a "magunkfajták" segíteni... Most, ezúton is szeretném megköszönni azt az óvó-féltő szeretetet, amely segített átvészelni ezt az időszakot. Azóta az I. ker. Lisznyai utcai Általános Iskola fogadott be délutánra minket, de a Gamesz mindezért 105.600 forintot kér... A tanárok fizetése mellett ezt is ki kell "termelnem" fejkvóta, normatíva nélkül... De nem adom fel!
- Hajpántja hozzátartozik a művésznőhöz. Mikor került az első a fejére?
- 1975-ben a Budapest Táncegyüttes énekes szólistájaként hatalmas turnén vettem részt Amerikában, ahová engem külön hívtak meg. Az eset különös volt: a Cannes-i Palm Beach Casinoban léptem fel neves sztárokkal, Mireille Matthieu, Sacha Distel, s a Kessler nővérek társaságában. Monsieur Jourdain - Mireille Matthieu impresszáriója - ajánlotta fel, ha kint maradnék, sztár válhatna belőlem. Én azonban a világhírnév nevében sem hagytam el hazámat. Ezen a bizonyos Cannes-i úton figyelt fel rám Thomas Thomson úr, aki a Columbia Pictures egyik igazgatója volt. Tőle 105 napos amerikai turnéra kaptam meghívást. 97 koncertünk volt, 15 államban jártunk és 44 ezer kilométert utaztunk. Amerika középső részén elvittek bennünket egy indián rezervátumba, ahol úgy szégyelltem magam, mint általában az állatkertben. Szenvedés látnom, ahogy a nemes vadak bezárva, ketrec mögött járkálnak fel-alá. Kénytelenek elviselni, hogy egész nap pereccel dobálják őket. Szörnyű. Pénzért bámuljuk őket. Ugyanez az érzés fogott el, amikor az indián rezervátumot átléptük. Az egyik bódéban egy öreg indián dolgozott, nem nézett fel. Már megszokta, hogy bámulják. Ránéztem, és láttam a sasorrát, a kékes-fekete hosszú haját. Hosszan néztem és arra gondoltam: "Istenem, szegény testvérem, mivel vagyunk mi fehérek különbek nálad? Te itt kell dolgozz, és mi bámulunk téged. Milyen megalázó lehet ez neked." Valahol hátul álltam a tömegben. Egyszercsak felnézett, összekapcsolódott a tekintetünk. Merőn nézett a szemembe. Én meg arra gondoltam, biztosan megérezte az együttérzésemet. S akkor egy hajpánthoz nyúlt, határozott tekintettel, egyenes tartással, felemelt fejjel a szemembe nézve odajött hozzám. Ahogy lépdelt, szétvált a tömeg. Biccentett és a fejembe húzta a hajpántot. Ebben a pillanatban a nevetgélő turista csoport elcsendesült. Mintha megkoronázott, befogadott volna. Azóta viselem a hajpántot.
- Gyógyulása óta ez már "glória". Mindig más fejdíszt visel?
- Minden ruhámhoz más hajpánt illik. Nagyrészt magam is készítem őket, hol kagylóból, hol bogyóból, vagy valamilyen finom kelméből. Középre teszek egy kis jelképet. Ha fent van a hajpántom, jól vagyok. S akkor vagyok jól, ha használhatok tizenötmilliós nemzetemnek. Szolgálni szeretném az ősi magyar kultúrát az új hagyományok teremtésével. S tudom, a Jóisten velünk van, s néha megpödri a bajuszát, ha a krónikás CD-ket hallgatja...
Frigyesy Ágnes
A Krónikás Zenede növendékei támogathatók az alábbi számlaszámon:
OTP Rt: 11702036-20604211,
valamint CD-k, és előadások megrendelhetők a 30/9493-099-es mobilszámon.
Mindent megteszek Uram! Dévai Nagy Kamilla a Zenede igazgatója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: kezdeményezésére, újjászületésénél, franciaországtól, raktárhelyiséget, tapasztalatokkal, megpróbáltatások, marosvásárhelyen, beszélgetésünket, kilátástalannak, együttérzésemet, szereplésünkért, kilakoltatással, megtapasztaltam, elkerékpároztam, gyermekkoromban, hangversenyekre, zeneakadémiáról, szanatóriumban, valamennyiüket, impresszáriója, leszármazottja, telefonkagylót, mélyrepülésben, négyzetméteren, tanítványaimat, találkozhattam, megpróbáltatás, tizenötmilliós, megrendelhetők, növendékeimben, tiszteletdíjat, szólistájaként, hazaszaladtak, fürdőszobákat, színművészeti, felépüléséhez, túlsó partról, csodás jellel, gitárja ugyanis, többségében határon, gitárja épen, baleset után, családom terhére, centivel arrébb, vérrög átrepült, féltekét nemigen, visegrádi Gizella, legjobb szívvel, hónap múlva, gitárom épen, másodperctől kezdve, vízi-tornán megmozdult, Krónikás Zenede, Beszélgetés Dévai Nagy Kamilla Liszt-díjas, Magyar Kultúra Napján, Dévai Nagy Kamilla, Krónikásének Zeneiskolát, Gizella Szanatóriumban, Színművészeti Főiskoláról, Orvosi Egyetemen, Krónikások Baráti Köre, Mireille Matthieu, Columbia Pictures, Kanadától Dél-Afrikáig, Franciaországtól Erdélyig, Perlaky Emma, Reményi Mihály, Holvay Péter, Igaz-e Önökre, Mennyei Atyátok, Makkai Sándor, Ignácz Rózsa, Tamási Áron, Dévai Balázs Áronnak, Dévai Bálint Ábelnek, Gyermekkoromban Sztánán, Erdélyi Lajossal, Sütő András, Molter Károlyt, Székely Jánost, Kányádi Sándort, Dévai Borka Hanna, Dévai Dániel Ábel, Dévai Zsófia Anna, Általános Iskola, Budapest Táncegyüttes, Cannes-i Palm Beach Casinoban, Sacha Distel, Monsieur Jourdain, Thomas Thomson, Frigyesy Ágnes,
|
|
|
|
|
|
| Jékely Zoltán: Szent György-k... A fák lelke Aki szeret, annak senki sem id... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Paul David Tripp Április 23 Pillangó Minden szülő a lényével nevel. Facebookon kaptam Palóc Grand Canyon Vannak arcok Föld napja április 22 Facebookon kaptam Jó éjszakát Két tekintet van Emberként automatikusan értéke... Föld napja április 22 Esti kép Próbálkozni kell ahhoz, Szent György nap Facebookon kaptam Facebookon kaptam Lábad nyomát megőrzi a föld. Facebookon kaptam A végzet az Föld napja április 22 A könnyek összegyűjtése Messziről jött ember Facebookon kaptam Cs Ildikótól Facebookon kaptam Mírjam barát... Pillangó Facebookon kaptam Idézetek a barátságról Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Fodor Ákos költő, Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Cs Ildikótól Jó éjt Mosolyogtál már ma? Facebookon kaptam Facebookon kaptam Krisztinától Facebookon kaptam Az udvariasság alapja: önismer... Szép estét kedves látogatóimna... A Föld napja Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Jó éjszakát Föld napja április 22 Szép estét kedves látogatóimna... Semmit ne higgy el Becsüld meg azt amid van,... Önmagaddal nem lehetsz elégede... Április 22. a Föld napja, A végzet az Facebookon kaptam Facebookon kaptam Szent György napi hiedelmek, s... Beney Zsuzsa - Álom Sokkal bölcsebb a természet, próbáljuk ki az őszinteséget Ébredj Facebookon kaptam Gondolatok az életről és szere... Életművészet Beney Zsuzsa - Tavasz Facebookon kaptam Facebookon kaptam Facebookon kaptam Fodor Ákos költő, Szép estét kedves látogatóimna... Föld napja április 22 A végzet az Facebookon kaptam Az udvariasság alapja: önismer... Aki szeret, annak senki sem id... Facebookon kaptam A föld szépségéért Aki a sorsa útján jár, gyakran... Facebookon kaptam Krisztinától Bizonyos kulturális szint nélk... Facebookon kaptam Aki a sorsa útján jár, gyakran... Facebookon kaptam Facebookon kaptam Krisztina b... Az elfogadásnak... A világnak égető szüksége van ... Facebookon kaptam Beney Zsuzsa - Balatoni elégia Facebookon kaptam Facebookon kaptam Mírjam barát... Minden gyerek jó. Ez a jó az alvásban.
|
|
|
|
|
|
| túlsó partról, csodás jellel, gitárja ugyanis, többségében határon, gitárja épen, baleset után, családom terhére, centivel arrébb, vérrög átrepült, féltekét nemigen, visegrádi Gizella, legjobb szívvel, hónap múlva, gitárom épen, másodperctől kezdve, vízi-tornán megmozdult, egyik lábam, saját lábamon, vízi tornára, gitárom adott, kocsi hátulján, szanatóriumban rájöttem, túlsó partra, legnagyobb felelőtlenség, szanatóriumban elhatároztam, tehetséges fiatalokat, iskola 1996, megnyitóra pedig, határon túliak, azóta Krónikás, kanadai család, tanítás általában, tehetséges fiatalokra, autóm ment, azóta ismét, növendékek meghagynak, ruhába öltözöm, különböző segélycsomagokból, úszómedencés házaimat, szeretet erejével, zsák krumplit, műsor végén, csodálatos házaspár, drága Reményi, test pedig, koncertek mellett, nagyobbik fiamat, kisebbik fiamat, bizonyos Varjúvárban, édesapám viszont, első születendő, madarak énekében, növendékeimben látom, tengeren hányódó, tutajra mindig, szél valahogy, lakatlan szigetre, utóbbi hónapokban, kilakoltatás életem, diákok rémületükben, kezünk munkájával, netre felkerült, udvar fuvarozókkal, óvó-féltő szeretetet, tanárok fizetése, eset különös, világhírnév nevében, bizonyos Cannes-i, indián rezervátumba, nemes vadak, érzés fogott, indián rezervátumot, egyik bódéban, öreg indián, kékes-fekete hosszú, hajpánthoz nyúlt, szemembe nézve, fejembe húzta, nevetgélő turista, krónikás CD-ket, alábbi számlaszámon, kezdeményezésére, újjászületésénél, franciaországtól, raktárhelyiséget, tapasztalatokkal, megpróbáltatások, marosvásárhelyen, beszélgetésünket, kilátástalannak, együttérzésemet, szereplésünkért, kilakoltatással, megtapasztaltam, elkerékpároztam, gyermekkoromban, hangversenyekre, zeneakadémiáról, szanatóriumban, valamennyiüket, impresszáriója, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1613
- e Hét: 7121
- e Hónap: 15725
- e Év: 51666
|
|
|
Offline
